Amikor a múlt inspirál – így lett az üres szobából alkotói tér
Volt egyszer egy vályogház. Öreg, repedezett falak, nyikorgó padló, vastag porréteg és évtizedes csend lakta…
És egyszer csak új élet költözött bele. Az enyém, a vállalkozásomé, a munkámé, a lelkemé.
Amikor először beléptem ebbe a régi parasztházba,- még lehetséges vásárlóként- szerelem volt első látásra. Még nem tudtam pontosan, hogyan és mivé is szeretném alakítani, de engem elvarázsolt. Egy dolgot viszont biztosan éreztem: nem akarom leplezni az idő múlását. Nem szeretném eltüntetni a falak egyenetlenségét, nem cserélném gipszkartonra a vályogot, és biztosan nem szeretném elrejteni a történeteket, amiket a ház magában hordoz. Inkább hagyom, hogy meséljen.
A teljes ház az alkotómunkát szolgálja, de ebben a cikkben most csak a workshop helyiségem kialakítását fogom bemutatni.
Az első ecsetvonástól a berendezett térig
A legnagyobb kihívást a falak festése jelentette – hiszen régi vályogfalakról van szó, amiket korábban fűrészporos tapétával borítottak. A felület egyenetlen, szívja a festéket, és persze a festékszórót sem tudtam bevetni.
Maradt az ecset, a henger – és a türelem. Egy réteg, majd még egy… és még egy. Egyedül csináltam végig, nőként nem volt könnyű, de minden egyes húzással valahogy közelebb kerültem ahhoz az álomhoz, ami a fejemben már ott élt.
Álomból valóság: egy szoba új élete
Két héten át minden egyes nap csak ezzel foglalkoztam, és bár a munkálatok még nem teljesen zárultak le, a műhely legfontosabb részei elkészültek. A ház maga vályogból épült, eredeti, kilátszó gerendás plafonnal – ami már önmagában is olyan karaktert ad a térnek, amit semmilyen modern elem nem tudna pótolni. Nem akartam elvenni belőle, inkább hozzáadni valamit: hangulatot, történetet, lelket.
A célom nem csak az volt, hogy legyen egy praktikus, rendezett helyiség. Ennél sokkal többről szólt ez a felújítás. Egy olyan „időutazós” teret szerettem volna, ahol vendégként belépve az ember azonnal érzi, hogy itt le lehet lassulni. Hogy itt alkotni nem feladat, hanem élmény. A régi házhoz régi bútorok és tárgyak illenek – ehhez hűen a teljes berendezést úgy alakítottam ki, hogy a 19. század eleji békebeli hangulatot idézze.
Régi bútorok – új történetekkel
A helyiségbe családi örökségként kapott, valamint sokadkézből vásárolt, használt, felújított régi bútorok kerültek. Mindegyik egy külön történet, de erről majd később mesélek bővebben.
Most csak annyit árulok el, hogy az öreg kredencemet például Emerencia néninek „kereszteltem”, az asztal pedig egy díszes, polgáriasabb darab, amelyet talán meglepő módon illesztettem be a vidéki, parasztiasabb környezetbe – de végül úgy érzem, jól érzik magukat így együtt.
A bútorok felújítása hosszú, aprólékos munka volt: hőlégfúvóval, csiszolóval szedtem le a festéket – nemcsak a fa, hanem a fém részekről is, mint a kulcscímkék vagy zsanérok. Krétafestékkel festettem (Lignocolor – Alweiss árnyalat), majd viaszos antikolással fejeztem be.
És igen, volt, hogy a fáradtságtól leültem a poros padlóra, és azt kérdeztem magamtól, hogy biztosan jó ötlet volt-e belevágni egyedül, hogy miért kellett ezt nekem kitalálni, hogy megint, miért kellett túlvállalni magam, és hogy különben sem érek a végére soha!… de aztán mindig történt valami apró csoda. Egy sima felület, egy tiszta fal, egy visszaköszönt faerezet, egy új helyére került tárgy.
A lélek a részletekben rejlik
Ahogy telt az idő, egyre inkább megtelt a helyiség azokkal a tárgyakkal, amelyeket évek alatt gyűjtögettem:
– egy teljesen ép rokka,
– a parazsas vasaló, melyről nem rég tudtam meg, hogy ez egy zsidók által készített értékesebb darab
– a régi kávédarálók,
– a porcelánbabák,
– a fehér porcelán edények,
– a nagymamám horgolt csipkéi, és egyéb apróságok ( csikós csengő, villák, kanalak, kulcsok)
Nem tökéletes ez a tér. De minden zegzugában benne van a kezem, a döntéseim, a küzdelmem – és a lelkem.
Ez egy olyan helyiség lett, mely minden apró részletében Én vagyok, és azért jött létre, hogy szolgálaja a kreativitást, a lélek szabad szárnyalását az alkotó folyamatban. Hogy egyszerre inspiráljon, és elcsendesítse a belső hangokat, melyek gátolnák az alkotást.
Mire számíthatsz a következő részekben?
– A bútorfelújítás kulisszatitkai: krétafesték, hőlégfúvó, zsanérok és új életre kelt darabok
– A névadásról: miért lett a kredencből Emerencia néni, és hogyan születnek nevek a tárgyaim körül?
📸 A felújításról rengeteg fotóm van, ezeket is hozom majd a következő bejegyzésekhez – így együtt végig tudod követni, hogyan lett az üres szobából műhely, és hogyan vált a múlt inspirációvá.